Ezt a versenyt valószínű beírják a nagykönyvekbe, mert igazán különlegesre sikerült. Az előrejelzés már igazán jónak ígérte a napot, de a legtöbbször versenynapon nem az elvárásoknak megfelelően alakult a szél.
De nem ezen a hétvégén! Tegnap ugyanis itthon, talán minden idők legjobb sebességi versenyét tudtuk megrendezni. Miért?
Mert egész nap sütött a nap, 15-16 fok volt napközben, és egész késő délutánig nagyon erős széllel ajándékoztak meg bennünket az égiek.
Fantasztikus volt látni, hogy a magyar versenyzők nagy része, akik az olimpiai osztályokban versenyzenek, fiatalok, és a szlalom és sebességi versenyektől távol maradtak, most nagy számban itt voltak a Szörfbázison a Velencei-tó partján. Köszönet a nagyobb egyesületeknek és edzőknek, akik lehozták őket. Jól jártak, mert egy igazán különleges verseny részesei lehettek.
Már korán reggel 60-70km/h-s ráfújások voltak, és arra számítottunk, hogy a reggeli erős szél alább hagy késő délelőttre.
Már 9:30-tól sorban álltak a gps órákért a taktikus versenyzők. 9:55-kor lehetett vízre szállni először sípszóra. Chlonoky Sasi, Sánta Bence és Varga Gábor nem is habozott, Sasi 7.0 slalom vitorlával bevállalt egy nehézsúlyú birkózó versenyt is a vízen mert a fiúk 6.0-kürüli vitorlákat választottak. A 10 órai szél igazán kihívás volt, nagyon erős ráfújásokkal és több irányból jövő hullámokkal. Nem volt életbiztosítás igazán megengedni raumba a cuccot, mert a kontrol a vitorlánál és a hegyes hullámokon is nagy kihívás volt.
Ezt bizonyította is Gábor, mert az első próbálkozásra a tó közepén 66km/h-nál akkorát esett, hogy a csodának köszönhetően nem a sürgősségin kötött ki hiányos fogazattal…
“A Sasival húztunk egy krajcot a kis sziget fölé, ott fordultunk és a terv az volt, hogy egészen a túlpart alá felkrajcolok, ahol kisebb a hullámzás. Tudam, hogy az elején kell valamit villantanom, mert nincs állóképességem, és ahogy fáradok annál nehezebb lesz ilyen extrém hullámzásban igazán gyorsat mennem…Felfelé a tó közepén láttam magam előtt egy egész sima részt kis hullámokkal, és igen erős széllökés leterjedni egy picit jobb szögben. Gondoltam rápróbálok és megejtettem félszélbe, gyorsultam, még mindig erősödött így megejtettem raumba. itt már a hullámokat hátulról vettem és a folyamatos gyorsulásnál nem is nagyon láttam, csak éreztem hogy mindehonnan üti a deszkát a kis chopp. Megfeszítettem szó szerint az összes izmom, és gondoltam egy életem egy halálom ezt most megtolom, ami a csövön kifér. Jött még egy második ráfújás is, ami teljes raumba ért és még megtolt hátulról.
Számoltam a másodperceket magamba, mert már alig bírták az izmaim, és miután nagyjából 10mp-e már igen gyorsan mentem, úgy éreztem ennyi elég de még tartott a nagy ráfújás. Picit felegyenesedtem, és ráterheltem a szkegre, hogy finoman élesedjek és lassuljak. Igen ám, de mint utóbb az órámból kiderült még mindig 66km/h-val mentem, és pár izmomat elengedtem a lassulás miatt, hirtelen eldobott az egyik hullám, a deszka a levegőben keresztbe állt és a túlsó éle megakadt a vízbe, én pedig beakasztva csapódtam a vízbe és a vitorlára. A pillanat töredéke alatt történt minden, és a víz alatt éreztem, hogy kiakadt a trapézom és külön vagyok a vitorlától. Itt jól jött hogy vállig ért bent is a víz…Felegyenesedtem és azt gondoltam, hogy a vitorlám a boom-om és a deszkám biztos darabokba. Először megfogtam az államat mert éreztem fájdalmat, és hatalmas örömmel nyugtáztam, hogy minden fogam megvan és az állam sem tört el, mialatt azzal tompítottam a boom-on esés közben, csak nagyon fáj ha nyomom és szédülök. Aztán megnéztem a cuccomat és csodálkozva vettem észre, hogy sehol sem sérült meg! Ez hihetetlen volt, átélve az esést. Ha már a vízben voltam, megnéztem a Garmin órámat, hogy mennyit ért ez az esés… Nem hittem a szememnek, azt éreztem, hogy talán ilyent soha nem mentem még a tavon, de többször is meg kellett nézzem az órám…”
Ahogy tartja a mondás, “aki mer, az nyer” Gábor Magyar bajnokságon mért minden idők legnagyobb sebességével (68.75Km/h pillanatnyi) siklott és legjobb 10mp-es átlagát állította fel 66,571km/h-val!!
A szél enyhülése dél körül bejött, de csak annyira, hogy nem mindig tépte le a parton lévők haját, és picit simább lett a tó vize. Ez kitartott egészen 4 óráig. Még délután is tudtak 63-66km/h maximális sebességet elérni a leggyorsabbak.
13 profi férfi indult, és mindhárom dobogós eredmény 60km/h feletti 10mp-es átlagot tudott menni, ami komoly teljesítmény. Sok vizen töltött perccel és több felszerelés variációval Takács Matto Máté lett az előkelő 2. helyen 60.599km/h-val és csak egy hajszállal lemaradva tőle a dobogó 3. fokán végzett Sánta Bence 60,412km/h-val.
Az sport kategóriában a férfiak szintén 13-an indultak, ahol a nap második legjobb eredményével (minden indulót beleértve), az a régi speed és wave guru, Torma Jani nyert 61,301km/h 10mp-es átlag sebességgel, aki több mint egy évtizedes kihagyás után indult újra versenyen. Másodig helyen a fiatal de nagyon agilis Sárosi Soma végzett, aki csak alig maradt el a 60-as határtól, eredménye 59,652km/h. Őt szintén egy visszatérő régi motoros, Simon Balázs követ szintén dobogós helyezéssel 59,197km/h átlaggal.
A hölgyek is szép számban képviseltették magukat, akik mind nagy elismerést érdemelnek ilyen szél és hullámviszonyok mellett! A profiknál Cholnoky Sasi volt a leggyorsabb még 7-es vitorlával is, 52,227km/h-val, akit a tehetséges és fiatal Simon Hanna (50,508km/h) és Zsilák Kinga (48,483km/h) követett.
A fiatalok is szép számban képviseltették magukat és a foil mellett kipróbálták a sebesség maximalizálását is, sokszor ideális cuccok nélkül, túlvitorlázva, nagy deszkákkal. az U17 első 3 legjobbja Kátai Flórián, Kossa Sándor és Takáts Rajmund lett.
A lányoknál U17-ben a legjobb eredményt Körtvélyesi Leila érte el, aki majdnem 5km/h-val gyorsabb átlagot ment mint a második Maros Lujza. A dobogó harmadik fokát ezúttal Evans Indigo Olimpia foglalhatta el.
Nem utolsó sorban gratulálunk Utassy Bora Lujzának, a legfiatalabb versenyzőnek, aki a délutáni még mindig erős szélben kitartóan versenyzett és gyakorolt. Lehet miatta ment be édesapja, Lodi egy GPS-el a verseny vége felé, és mikor már alig volt versenyző a vízen, Lodi megpróbált kölcsön cuccal “surranó sávon” személyes rekordot dönteni. Mosollyal az arcán a 6. legjobb férfi eredménnyel zárta a napot.
A nem említett versenyzők és edzőik is büszkék lehetnek, mert többen személyes rekordot döntöttek a verseny alatt, fantasztikusan helyt álltak és bebizonyítottuk, hogy amatőr és profi szinten is nagy igény van nemcsak az olimpiai hajóosztály, de a sebességi versekre is.
Köszönjük az égieknek az időjárást, a résztvevőknek a küzdelmet és sportszerű, egymást segítő versenyzést, a rendezőknek a gyors és profi rendezést, az Elixír Fagyizónak pedig a jó zenét és a még jobb fagyit és pinzát.
Reméljük októberben találkozunk ugyanitt.
Fotók: Gerencsér Ambrus
